Szerző

Pásztor Árpád

író, újságíró és műfordító

1877. április 12. — 1940. október 26.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1074 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. március 20.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Pásztor Árpád

Egy elpuhult késő római éneke

Nem félek tőle, csak nem küzdök érte,
Mint őseim... Hisz úgyis megtalál
Az örökhű halál.

S finom testem fehér márványba vésve,
Melyben a hajlás lágy vonalba fut
Díszíti a kaput.

Szobrász rabszolgám, - légy szabad holtomkor!
De ne mintázz, mint annyi más, megint
A régi rend szerint.

Ne keretezzen egy megunt oszlopsor,
De heveredjen szobrom könnyedén
Szeretőm küszöbén.

Amint nem egyszer keblére borulva
Haját forró csókom zilálta szét
S ő lehunyta szemét.

Most is jönne... Lágy selyme rám simulna,
És rajtam át léphetne csak tovább
A rózsás körmű láb.

Nyugat, 1912/19. szám

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!