Tóth Kálmán

Jer, menjünk ki...

Jer, menjünk ki az erdőbe, kis fiam,
Ott magány van, ott nincsenek annyian,
Olyan puha, olyan tiszta ott az út,
A világé meg göröngyös és hazug.

Isten minket szeretettel megáldott...
Kerüljük ki ezt a kaján világot,
Oly irigylett minden tiszta boldogság,
Oh a gazok kilesik és elrontják.

Elvették már tőlem, a mit lehetett,
De megmaradt ez a kettős szeretet,
Mit elvettek, az még nekik nem elég,
E kincsem' is, ha lehetne, elvennék.

Jer kis fiam, menjünk ki az erdőre,
Ifju leszek igy melletted előre,
Veled futok, veled tépek virágot,
Elfeledjük ezt a csunya világot.