Nem félek tőle, csak nem küzdök érte,
- - - - U - - - U - U
Mint őseim... Hisz úgyis megtalál
- - U- U - - - U -
Az örökhű halál.
U U - - U -
S finom testem fehér márványba vésve,
U - - - U - - - U - U
Melyben a hajlás lágy vonalba fut
- U U - - - U - U -
Díszíti a kaput.
- - U U U U
Szobrász rabszolgám, - légy szabad holtomkor!
- - - - - - U - - - -
De ne mintázz, mint annyi más, megint
U U - - - - U - U -
A régi rend szerint.
U - U - U -
Ne keretezzen egy megunt oszlopsor,
U U U - U - U - - - -
De heveredjen szobrom könnyedén
U U U - - - - - U -
Szeretőm küszöbén.
U U - U U -
Amint nem egyszer keblére borulva
U - U - - - - U U - U
Haját forró csókom zilálta szét
U - - - - - U - U -
S ő lehunyta szemét.
- U - U U -
Most is jönne... Lágy selyme rám simulna,
- - - U - - U - U - U
És rajtam át léphetne csak tovább
- - U - - - U - U -
A rózsás körmű láb.
U - - - - -
| A
B
B
| 11
10
6
| | A
B
B
| 11
10
6
| | A
B
B
| 11
10
6
| | A
B
B
| 11
10
6
| | A
B
B
| 11
10
6
| | A
B
C
| 11
10
6
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|