Diákleány
Könyvek között tölti a napokat,
könyvei között lepi meg az éj
s agyára álmatlan alvás szakad.
A szive hangtalan és oly nyugodt,
miként a tenger tiszta tüköre,
ha elpihentek a nagy viharok.
Maga sem sejti tán, hogy mélyiben
titkosan temető hinár alatt
a mesék sülyedt városa pihen.
S hogy ott a csoda kristálypalotán
még mindég boldog ébredésre vár
az elvarázsolt, bús királyleány...
Nyugat, 1908/10. szám
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!