Jaj csak panaszt ne s gyáva könnyeket,
- - U - - - U - U U
Az ember sajnál avagy kinevet:
U - - - - U - U U -
Mindegy, mindkettő dölyfnek gyermeke
- - - - - - - - U U
És megvető felsőbbség érzete.
- - U - - - - - U U
Kínjára is még büszke kebelem,
- - U - - - U U U U
Azért ne szánjon soha senki sem.
U - U - - U U - U -
Ha elbirom, mit a sors rám vezet,
U - U - U U - - U -
Nem kell hogy más sajnáljon engemet;
- - - - - - U - U -
Ha nem birom, ha vesztek a csatán,
U - U - U - U U U -
Ne tudja azt is senki, hogy bukám.
U - U - - - U - U -
| 10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
|
Alliteráció
Alliteráció
|