Meghaltam és eltemettem magamat. - - U - - U - - U U U Élén ragyogtam az embereknek - - U - U U - U - U és minden szabad volt nekem. - - - U - - U - Fáklya volt kezemben és mindenki - U - U - U - - - U látni akart annak a fényinél - U U - - U U - U - s toltak, toltak előre és előre - - - U U - U - U - U és én magasra tartottam - - U - U - - U elől a sorban, U - U - U hogy világoljak nekik. - U - - - U - S ők túlrohantak rajtam - - U - - - - s már észre sem vettenek; - - U - - U - s én fáklyámat begöngyölgetve, - - - - U - - - U szomorún vonultam ligetembe, U U - U - - U U - U bánatosan nézvén a rohanók után. - U U - - - U U U - U - S leültem az ároknak partján, U- U U - - - - - ültem és sírtam. - U - - U S egyszerre csak visszaözönlött - - U - - UU - - az ár, messze mögöttem véres feketén U - - U U - - - - U U - fekete véresen tajtékzott az ár; U U U - U - - - - U - és korbácsosok jöttek, fejetlenek, - - - U - - - U - U - kutatták a zsilip felszakgatókat U - - U U - - - U - U és üldözők és üldözöttek - - U - - - U - - megemlékeztek az idők fáklyája felől, U - - - U U U - - - U U - melynek fényinél láttak engemet - - - U - - U - U U és rám rohantak üldözők - - U - U - U - és üldözöttek - - U - U és megtapostak. - - U - U Jött bősz csordája a huligánoknak - - - - U U U U - - - s nyelvét rám vetve rombolt fenemód, - - - - U - - U U - jött a kárvallottaknak végtelen hada - U - - - - - - U - U U s bosszúját tölté rajtam iszonyún, - - - - - - U U U - jött a váltó idők patkány serege - U - - U - - - U U U s legázolt tetemem lépcsőül vette, U - - U U - - -- - U és a kárörvendők, károm vad örvendői. - U - - - - - - U - - -U De én a fáklyát meg nem tagadom, U - U - - - - U U - ha köd van, ha vihar: U - - U U U a fáklya szent. U - U - Bezártam érte magamat U - U - U U U U élő koporsóba. - - U - - U Nincs lény, ki sérteni ne tudna, - - U - U U U - U nincs élet, mely el ne vegyen tőlem valamit, - - - U - U U - - - U U U órámat megállítottam, ne ketyegjen, - - - U - - - - U U - - macskám kikergettem, ne doromboljon, - - U - - - U U - - - lámpámat kioltottam, ne világosítson én körültem: - - - U- - - U U - U - U - U - U egyedül vagyok kimondhatatlan, U U - U - U - U - U egyedül kell lennem közelíthetetlen, U U - - - - U U - U - U egyedül végtelen: U U - - U U a fáklya misanthropja: én U - U U - - U - Egyedül, egyedül, egyedül: U U U U U U U U U mig csak el nem jön az idő - U - - U U U - a viharok után, U U U U U - a tiszta, szent Napkelte, U - U - - - U a Fény... U - Akkor fáklyám fölemelendem - - - - U U U - U a Napig! U U U és beleolvadok mindenestől - U U- U - - U - - a Fénybe! U - U s ott tűnök el; ott tűnök el - - U U - - U - ragyogó boldogan U U - - U U a halhatatlan örök fényben. U - U - U U - - U Az emberiség boldog fénykorában! U - U U - - - - U - U
| A
| 11
| | A
A
B
C
D
E
E
| 10
8
10
10
11
8
5
| | A
B
C
C
C
D
D
B
| 7
7
7
9
10
12
9
5
| | A
B
C
D
E
D
F
D
A
G
E
| 9
12
11
11
11
9
13
10
8
5
5
| | A
B
C
D
E
E
F
| 11
10
12
10
11
11
13
| | A
B
C
| 10
6
4
| | A
B
C
D
E
F
G
| 8
6
9
13
12
11
17
| | A
B
B
| 10
12
6
| | A
| 8
| | A
| 9
| | A
B
C
D
| 8
6
7
2
| | A
B
C
D
E
F
D
| 9
3
10
3
8
6
9
| | A
| 11
| | | |
| Alliteráció Alliteráció Alliteráció
|