Miért láttam én a tengert
U- - U - U - -
És a márványpaloták zsibbasztó ragyogását,
- U - - U U - - - - U U - -
Miért láttam én az őrjítő kéket,
U- - U - U - - - - -
Mely a végtelenbe belevakít?
U U - U - U U U U -
Miért láttam én a leggonoszabb fehéret,
U- - U - U - U U - U - -
Mely belenyilalt az égbe
- U U U - U - U
És összezúzta amúgyis koldus, semmi életemet;
- - U - U U - - - - - U - U U -
Miért mentem a legszörnyűbb szépségek közé,
U- - U U - - - - - - U -
Amik jobban gyilkolnak, mint a kokain és ópium;
U - - - - - - - U U UU - - U-
Miért ittam a legmérgesebb színekből,
U- - U U - - U - - - -
A legészvesztőbb szagokból,
U U - - - U - -
A legaltatóbb hangokból,
U U - U - - - -
Mikor tudtam, hogy úgyis rohanni kell majd,
U - - - U - - U - U - -
Vissza, vissza,
- U - U
Mérhetetlen dimenziókon át
- U - - U - U- U -
És jön a legösszetörtebb, legkifosztottabb felébredés,
- U U U - U - - - U - - - U - U -
Amikor már sírni sem lehet,
U U - - - U - U -
Mert a gépek nem tudnak sírni.
- U - - - - - - U
| 8
14
11
10
13
8
16
13
16
12
8
8
12
4
10
17
9
9
|
Alliteráció
|