Rám nem várnak biztos kézzel megácsolt - - - - - - - - U - - egymásból nyiló holnapok. - - - U - - U - Nirvánás éjszakámból felmerülve - - - - U - - - U - U meg kell épitnem minden egy napom: - - - - - - U - U - fáradt karral fejem fölé feszitni - - - - U - U - U - U az ég kárpitját megtépett hitemből, U - - - - - - - U - - kiteregetni sivatag magányom, U U U - U U U - U - - felütni rajta gondom sátorát U - U - U - - - U - és befuttatni hullatag reménnyel, - U - - U - U - U - - hogy szélcsendjében ellakhassak estig. - - - - U - - - U - - Reggeltől estig. Többre nincs erőm. - - - - - - U - U - S reggel megint előlről kezdeni. - - U - U - - - U U
| A
B
C
B
D
E
A
F
G
H
E
H
| 11
8
11
10
11
11
11
10
11
11
10
10
| | | |
| Alliteráció Alliteráció
|