Szerző
Bessenyei György

Bessenyei György

író és költő, a magyar felvilágosodás meghatározó egyénisége

1747. — 1811. február 24.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1292 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. március 16.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Bessenyei György

Szegénység

Ez egy búsult térség, puszta és fövenyes.
Tele van tövissel, száraz, hitván, szennyes.
Csak bús barlangjai csikorognak benne,
Hol a szükség semmit hasznára nem lelne.
Rút szelek bújdosnak repdeső fövenyén,
Aki benne bolyong, csak sínlik reményén.
Éhség, rongy, gyalázat találtatnak rajta,
Hova a történet legtöbb embert hajta.
Világunk nagy része e térjen sóvárog,
Sív, rív s az avaron szomorún csavarog.
Itt csak a gazdagok átkoztatnak mindég,
Kiknél egy szegényült mindég kínos vendég.

Bessenyei György aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!