Szerző
Vargha Gyula

Vargha Gyula

költő, műfordító, statisztikus, a jog- és államtudományok doktora

1853. november 4. — 1929. május 2.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1988 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. március 15.

Megosztás

Címkék

Vargha Gyula

Aratás felé

Legszebb a táj így aratás felé,
Hőség, aszály ha el nem perzselé;
Az élet teljét csillogtatja már
Teljes pompában a királyi nyár.

Sötét sátrat feszítenek a fák,
Megbúnak ottan a fehér tanyák;
Lombok közé őszt sejtető jegyül
Egy sárguló levélke sem vegyül.

De a zöld színben mennyi változat,
Ezüst zászlóját bontja itt a zab;
Tengeri-táblán a sűrű sorok
Haragos zöld hulláma háborog.

A széna már boglyákban, de a rét
Zsendíti újra gyenge friss füvét,
Minden fűszálon harmatcsepp remeg,
Zománcba játszó drága gyöngyszemek.

Napfényben úszva tündököl a táj,
Olyan, mint egy gazdag, kevély király.
Diszül reá az érő gabonák
Már föltevék az arany koronát.

Vargha Gyula aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!