Azt álmodtam, hogy már nem élek
- - - - - - U - -
s nem élsz te sem;
U - U U
egymástól távol, idegen temetőn
- - - - U U U - U U -
fekszünk némán.
- - - -
Fekszem holtan és sirok élő könnyeket,
- - - U - U U - - - U -
mert hosszú utakat jártunk be együtt némán,
- - - U U - - - U U - - -
hosszú órákig néztük egymást
- - - - - - U - -
hangos szavaink között némán,
- - U U- U - - -
hosszú éjeken át lestem,
- - - U U - - -
fülemet a csendre tapasztva
U U U U - U U - U
morajló utcák torlaszán keresztül
U - - - - - U - U - -
megfeszült fájdalommal, vakon, süketen és némán
- U - - U - - U - U U U - - -
távoli lélekzeted s titkos gondolatod...
- U U - - U - - - - U U -
S most minden szavam itt ég bennem,
- - - U U - - - U
egész életem itt zokog némán,
U - - U U - U - - -
s egymástól távol, idegen temetőn
- - - - U U U - U U -
alszol örökre, álmodom örökre némán.
- U U - U - U U U - U - -
| 9
4
11
4
12
13
9
9
8
9
11
15
13
9
10
11
13
|
|