Tóth Árpád Elégia egy rekettyebokorhoz című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Elnyúlok a hegyen, hanyatt a fűbe fekve,
-   - U  U  U  -    U  -   U  - U  -  U  
S tömött arany diszét fejem fölé lehajtja
   U -   U -    U  -   U -   U -  U -   U
A csónakos virágú, karcsú, szelíd rekettye,
U   - U -   U - -   -   -    U -   U -   U  
Sok, sok ringó virág, száz apró légi sajka.
 -    -   -  -  U -     -  -  -  - U  -  U  
S én árva óriásként nézek rájuk, s nehéz
  -  -  U - U-  -    - -   - -      U -  
Szívemből míg felér bús ajkamra a sóhaj,
  - -  -   -   U -   -  -  -  U U  - -   
Vihar már nékik az, váratlan sodru vész,
 U -   -   - U  -    - -  -   -  U  -    
S megreszket az egész szelíd arany hajóraj.
   -  -   U  U  U -     U -  U -    U - U   

  
Boldog, boldog hajók, vidám lengők a gazdag
 -  -    -  -   U -    U -   -  -  U  -  -  
Nyárvégi délután nyugalmas kék legén,
  -  - U  - U -    U -  -   -   U -   
Tűrjétek kedvesen, ha sóhajjal riasztgat
 -  - -   -  U -    U  - -  -   U-    U 
A lomha óriás, hisz oly borús szegény.
U  -  U - U-    U   -    U -    U -    
Tűrjétek kedvesen, ha lelkének komor
 -  - -   -  U -    U  -  - -   U -  
Bányáiból a bú vihedere kereng fel,
 -  -U -  U  -  U U U U  U -    -   
Ti nem tudjátok azt, mily mondhatlan nyomor
 U  -   -  - U  -     -    -   -  -    U U 
Aknáit rejti egy ily árva szörny, egy - ember!
-  --   -  U U   U   -  U   -     U     -  U   

  
Ti ringtok csendesen, s hűs, ezüst záporok
 U  -   -    -  U -      -   U -    - U -  
S a sűrű napsugár forró arany verése
  U  - -  -  U -   -  - U -    U - U 
Gond nélkül gazdagúló mélyetekig csorog,
 -    -  -   -  U - -  -  U U -    U -   
Méz- s illatrakománnyal teljülvén gyenge rése;
 -     -  -  U U -   -   -  -  -    -  U  - U  
Ti súlyos, drága gyöngyként a hajnal harmatát
 U  -  -     - U   -    -   U  -  -   -  U -  
Gyüjtitek, s nem bolyongtok testetlen kincs után,
  -  U -      -   U  -   -   -  -  -   -    U -   
Sok lehetetlen vágynak keresni gyarmatát
 -   U U -  -   -   -   U -  U   -  U - 
Az öntudat nem űz, a konok kapitány.
U  -  U -   U  -   U  U -   U U -    

 
Én is hajó vagyok, de melynek minden ízét
-  -   U -  U  -    U  -   -   -  U  - - 
A kínok vasszöge szorítja össze testté,
U  - -   -   U U   U -  U -   U  -   -  
S melyet a vad hajós őrült utakra visz szét,
   U  U  U  -   U -  - -   U -  U  -     -   
Nem hagyva lágy öbölben ringatni búját restté,
 -   -   U  -   U -  -   -  -  U  - -   -   -  
Bár fájó szögeit már a létentúli lét
 -   - -   U U-   -  U  - -  - U  -  
Titkos mágneshegyének szelíd deleje vonzza:
 -  -   -  -  U  - -    U -   U U U  -   U  
A néma szirteken békén omolni szét
U  - U   -  U -   - -  U -  U   -  
S nem lenni zord utak hörgő és horzsolt roncsa.
   -   -  U  -   U -   -  - -   -   -    -   U  

 
És hát a többiek?... a testvér-emberek,
-   -  U  -  UU      U  -   -  -  U U  
E hányódó, törött vagy undok, kapzsi bárkák,
U  -  - -   U -    U   -  -    -   U  -  -   
Kiket komisz vitorlák vagy bús vértengerek
 U -   U -    U -  -   -    -   -  -  U -  
Rettentő sodra visz: kalózok s könnyes árvák, -
 -  -  -  -  U  -     U - -     -   U  -  -    
Ó, a vér s könny modern özönvizébe vetve
-  U  -     -     U -   U -  U - U  -  U 
Mily szörnyü sors a sok szegény emberhajóé:
 -     -   U  -   U  -    U -   -  -  U --   
Tán mind elpusztulunk, s nincs, nincs közöttünk egy se,
 -   -   -  -   U -       -      -     U -  -   -    U  
Kit boldog Ararát várhatna, tiszta Nóé.
 -   -  U  U U -   -  -  U   -   U  --  

  
Tán mind elpusztulunk, s az elcsitult világon
 -   -   -  -   U -      U  -   U -    U - -  
Csak miriád virág szelíd sajkája leng:
  -   U U-   U -    U -   -  - U  -     
Szivárvány lenn a fűben, szivárvány fenn az ágon,
  U -  -    -   U  - -     U -  -    -   U  - U  
Egy néma ünnepély, ember-utáni csend,
-    - U -  U -    -  U  U - U   -   
Egy boldog remegés, és felpiheg sohajtva
-    -  -   U U -   -   -  U -   U -   U
A fájó ősanyag: immár a kínnak vége!
U  - - - U  U   -  -  U  -  -   - U  
S reszketve megnyilik egy lótusz szűzi ajka,
   -   -  U  -   U U  -    - -     - U -  U  
S kileng a boldog légbe a hószín szárnyu Béke.
   U -   U  -  -   -  U U  -  -    -   U  - U 
A

B

A

B

C

D

E

D

 13

13

14

13

13

13

12

13

A

B

A

B

C

D

C

D

 13

12

13

12

12

13

12

13

A

B

A

B

C

D

C

E

 12

13

13

14

13

13

13

12

A

B

A

B

A

C

A

C

 13

13

13

14

13

14

12

13

A

B

A

B

C

D

C

D

 12

13

13

13

13

13

13

13

A

B

A

C

D

E

D

E

 13

12

14

12

13

13

13

14







Alliteráció





































































Alliteráció





Alliteráció