Elnyúlok a hegyen, hanyatt a fűbe fekve, - - U U U - U - U - U - U S tömött arany diszét fejem fölé lehajtja U - U - U - U - U - U - U A csónakos virágú, karcsú, szelíd rekettye, U - U - U - - - - U - U - U Sok, sok ringó virág, száz apró légi sajka. - - - - U - - - - - U - U S én árva óriásként nézek rájuk, s nehéz - - U - U- - - - - - U - Szívemből míg felér bús ajkamra a sóhaj, - - - - U - - - - U U - - Vihar már nékik az, váratlan sodru vész, U - - - U - - - - - U - S megreszket az egész szelíd arany hajóraj. - - U U U - U - U - U - U Boldog, boldog hajók, vidám lengők a gazdag - - - - U - U - - - U - - Nyárvégi délután nyugalmas kék legén, - - U - U - U - - - U - Tűrjétek kedvesen, ha sóhajjal riasztgat - - - - U - U - - - U- U A lomha óriás, hisz oly borús szegény. U - U - U- U - U - U - Tűrjétek kedvesen, ha lelkének komor - - - - U - U - - - U - Bányáiból a bú vihedere kereng fel, - -U - U - U U U U U - - Ti nem tudjátok azt, mily mondhatlan nyomor U - - - U - - - - - U U Aknáit rejti egy ily árva szörny, egy - ember! - -- - U U U - U - U - U Ti ringtok csendesen, s hűs, ezüst záporok U - - - U - - U - - U - S a sűrű napsugár forró arany verése U - - - U - - - U - U - U Gond nélkül gazdagúló mélyetekig csorog, - - - - U - - - U U - U - Méz- s illatrakománnyal teljülvén gyenge rése; - - - U U - - - - - - U - U Ti súlyos, drága gyöngyként a hajnal harmatát U - - - U - - U - - - U - Gyüjtitek, s nem bolyongtok testetlen kincs után, - U - - U - - - - - - U - Sok lehetetlen vágynak keresni gyarmatát - U U - - - - U - U - U - Az öntudat nem űz, a konok kapitány. U - U - U - U U - U U - Én is hajó vagyok, de melynek minden ízét - - U - U - U - - - U - - A kínok vasszöge szorítja össze testté, U - - - U U U - U - U - - S melyet a vad hajós őrült utakra visz szét, U U U - U - - - U - U - - Nem hagyva lágy öbölben ringatni búját restté, - - U - U - - - - U - - - - Bár fájó szögeit már a létentúli lét - - - U U- - U - - - U - Titkos mágneshegyének szelíd deleje vonzza: - - - - U - - U - U U U - U A néma szirteken békén omolni szét U - U - U - - - U - U - S nem lenni zord utak hörgő és horzsolt roncsa. - - U - U - - - - - - - U És hát a többiek?... a testvér-emberek, - - U - UU U - - - U U E hányódó, törött vagy undok, kapzsi bárkák, U - - - U - U - - - U - - Kiket komisz vitorlák vagy bús vértengerek U - U - U - - - - - - U - Rettentő sodra visz: kalózok s könnyes árvák, - - - - - U - U - - - U - - Ó, a vér s könny modern özönvizébe vetve - U - - U - U - U - U - U Mily szörnyü sors a sok szegény emberhajóé: - - U - U - U - - - U -- Tán mind elpusztulunk, s nincs, nincs közöttünk egy se, - - - - U - - - U - - - U Kit boldog Ararát várhatna, tiszta Nóé. - - U U U - - - U - U -- Tán mind elpusztulunk, s az elcsitult világon - - - - U - U - U - U - - Csak miriád virág szelíd sajkája leng: - U U- U - U - - - U - Szivárvány lenn a fűben, szivárvány fenn az ágon, U - - - U - - U - - - U - U Egy néma ünnepély, ember-utáni csend, - - U - U - - U U - U - Egy boldog remegés, és felpiheg sohajtva - - - U U - - - U - U - U A fájó ősanyag: immár a kínnak vége! U - - - U U - - U - - - U S reszketve megnyilik egy lótusz szűzi ajka, - - U - U U - - - - U - U S kileng a boldog légbe a hószín szárnyu Béke. U - U - - - U U - - - U - U
| A
B
A
B
C
D
E
D
| 13
13
14
13
13
13
12
13
| | A
B
A
B
C
D
C
D
| 13
12
13
12
12
13
12
13
| | A
B
A
B
C
D
C
E
| 12
13
13
14
13
13
13
12
| | A
B
A
B
A
C
A
C
| 13
13
13
14
13
14
12
13
| | A
B
A
B
C
D
C
D
| 12
13
13
13
13
13
13
13
| | A
B
A
C
D
E
D
E
| 13
12
14
12
13
13
13
14
| | | |
| Alliteráció Alliteráció Alliteráció
|