Szerző

Bozzai Pál

költő, a márciusi ifjak egyike

1829. január 10. — 1852. június 24.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 401 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2022. június 22.

Megosztás

Címkék

Bozzai Pál

Lant és kard

Költő vagyok és katona!
Ugy rendelék az istenek,
Hogy szivemre és vállamra
Nehéz terhek feküdjenek.
Szivemben a dal,
Kezemben fegyver,
Ezzel s amazzal
Az isten megvert.

Oh merre merre tüntetek,
Ti vérsugáros csillagok!
Dühös csaták, vad fegyverek,
Hűs éjszakák, meleg napok!
Mint énekelném
Élve és halva,
Harczaim végén
A diadalmat!?

Vagy látva füstfelleg között,
Megszaggatott zászlók alatt,
Uratlan mént, s holtak fölött
Szállongni a vészmadarat:
A gyászos téren
Végig járdalna,
Minden éjfélen,
Lelkem fájdalma.

Emésztene a rozsda meg,
Ha nincs rád szükség, fegyverem!
Ha többé nem remélhetek,
Válnék hamuvá életem,
Föltenném kardom
Penészes falra,
S lelkem és lantom
Utána halna.

S ha zivataros éjszakán
Kelnének ádáz emberek,
És villámjáró paripán
Beszáguldnák a földeket,
Fölkelnék siromban
Könyökre dülve
S kardom és lantom
Meg-megpendülne!

Insbruk, 1852.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!