Nevem kivánod emlékül leány?
U - U - U - - - U-
Ah félek, késő ez emlékezés!
- - - - - U - - U -
Te láttad volt, miként szívvésze hányt,
U - - - U - - - U -
S mint dúlt egész valómon szenvedés:
- - U - U - - - U -
O mért ekkor rám nem emlékezél,
U - - - - U - - U -
Hahogy rokon szűt bennem érezél?
U - U - - - U - U -
Tán felnyilik akkor a szívvirág,
- - U U - U U - U -
S nem érzi meg hosszú évek havát;
U - U - - - - - U -
Erőt kölcsönz nekem az ifjuság,
U - - - U U U - U -
S együtt éljük át az élet javát:
U - - U - U - - U -
Mit nyujtni képes földi élvezet,
- - U - - - U - U -
Jelen, jövő, avagy emlékezet.
U - U - U U - - U U
De ah! késő már az emlékezés:
U - - - - U - - U -
A szív elhal, ha többé nem remél;
U - - - U - - - U -
Érzelmit elfonyasztja szenvedés
- - U - U - U - U -
Mint téli fárul elhull a levél...
- - U - U - - U U -
És illy levél-fosztott fa már szivem!
- - U - - - U - U -
S hervadt levél lesz zöldek közt nevem.
- - U - - - - - U U
| A
B
A
B
B
B
| 10
10
10
10
10
10
| | A
B
A
B
C
C
| 10
10
10
10
10
10
| | A
A
A
A
B
B
| 10
10
10
10
10
10
| | | |
|
Alliteráció
|