1
Itt ülök csillámló sziklafalon.
- U - - - - - U U U
Az ifju nyár
U - U -
könnyű szellője, mint egy kedves
- - - - U - - - -
vacsora melege, száll.
U U U U U U -
Szoktatom szívemet a csendhez.
- U - - U U U - -
Nem oly nehéz -
U - U -
idesereglik, ami tovatűnt,
U U U - U U U U U -
a fej lehajlik és lecsüng
U - U - U - U -
a kéz.
U -
Nézem a hegyek sörényét -
- U U U - U - -
homlokod fényét
- U - - -
villantja minden levél.
- - U - - U -
Az úton senki, senki,
U - - - U - U
látom, hogy meglebbenti
- - - - - - U
szoknyád a szél.
- - U -
És a törékeny lombok alatt
- U U - - - U U -
látom előrebiccenni hajad,
- U U - U - - U U -
megrezzenni lágy emlőidet és
- - - U - - -U U -
- amint elfut a Szinva-patak -
U - - U U - U U U
ím újra látom, hogy fakad
- - U - - - U U
a kerek fehér köveken,
U U - U - U U -
fogaidon a tündér nevetés.
U UU U U - - U U -
2
Óh mennyire szeretlek téged,
- - U U U - - - -
ki szóra bírtad egyaránt
U - U - U U U -
a szív legmélyebb üregeiben
U - - - - U U UU -
cseleit szövő, fondor magányt
U U- U - - - U -
s a mindenséget.
U - - - -
Ki mint vízesés önnön robajától,
U - - U - - - U U - -
elválsz tőlem és halkan futsz tova,
- - - U - - - - U U
míg én, életem csúcsai közt, a távol
- - - U - - UU - U - -
közelében, zengem, sikoltom,
U U - - - - U - -
verődve földön és égbolton,
U - U - U - - - -
hogy szeretlek, te édes mostoha!
- U - - U - - - U U
3
Szeretlek, mint anyját a gyermek,
U - - - - - U - -
mint mélyüket a hallgatag vermek,
- - U U U - U - - -
szeretlek, mint a fényt a termek,
U - - - U - U - -
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
- - U U - - - U U - -
Szeretlek, mint élni szeretnek
U - - - - U U - -
halandók, amíg meg nem halnak.
U - - U - - - - U
Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
- - U U - - U U - U U
őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
- - - - - - U U U -
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
- - U - U - U U U U
ösztöneimmel belemartalak,
- U U- - U U - U -
te kedves, szép alak,
U - - - U -
lényed ott minden lényeget kitölt.
- U - - - - U - U -
A pillanatok zörögve elvonulnak,
U - U U - U - U - U - -
de te némán ülsz fülemben.
U U - - - U - -
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
- U - - U - U - -
de te megálltál szememben.
U U U - - U - U
Ízed, miként a barlangban a csend,
- - U - U - - U U -
számban kihűlve leng
- - U - U -
s a vizes poháron kezed,
U U - U - - U -
rajta a finom erezet,
- U U U U U U -
föl-földereng.
- - U -
4
Óh, hát miféle anyag vagyok én,
- - U - U U - U U -
hogy pillantásod metsz és alakít?
- - - - - - - U U -
Miféle lélek és miféle fény
U - U - U - U - U -
s ámulatra méltó tünemény,
- U - U - - U U -
hogy bejárhatom a semmiség ködén
- U - U U U - U - U -
termékeny tested lankás tájait?
- - - - - - - - UU
S mint megnyílt értelembe az ige,
- - - - U - U U U U
alászállhatok rejtelmeibe!...
U - - U - - - UU U
Vérköreid, miként a rózsabokrok,
- U U- U - U - U - -
reszketnek szüntelen.
- - - - U -
Viszik az örök áramot, hogy
U U U U U - U - U
orcádon nyíljon ki a szerelem
- - - - - U U U U -
s méhednek áldott gyümölcse legyen.
- - U - - U - U U -
Gyomrod érzékeny talaját
- U - - - U U -
a sok gyökerecske át meg át
U - U U - U - U -
hímezi, finom fonalát
- U U U - U U -
csomóba szőve, bontva bogját -
U - U - U - U - -
hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját
- U -- - U - U - U -
s lombos tüdőd szép cserjéi saját
- - U - - - -U U -
dicsőségüket susogják!
U - - U - U - -
Az örök anyag boldogan halad
U U U U - - U - U -
benned a belek alagútjain
- U U U U U U - UU
és gazdag életet nyer a salak
- - U - U - U U U U
a buzgó vesék forró kútjain!
U - - U - - - - UU
Hullámzó dombok emelkednek,
- - - - U U - - -
csillagképek rezegnek benned,
- - - - U - - - -
tavak mozdulnak, munkálnak gyárak,
U - - - - - - - - -
sürög millió élő állat,
U - - U- - - - -
bogár,
U -
hinár,
U -
a kegyetlenség és a jóság;
U U - - - - U - -
nap süt, homályló északi fény borong -
- - U - - - U U - U -
tartalmaidban ott bolyong
- - U- U - U -
az öntudatlan örökkévalóság.
U - U - U U - - U - -
5
Mint alvadt vérdarabok,
- - - - U U U
úgy hullnak eléd
- - U U -
ezek a szavak.
U U U U U
A lét dadog,
U - U -
csak a törvény a tiszta beszéd.
U U - - U - U U -
De szorgos szerveim, kik újjászülnek
U - - - U- U - - - -
napról napra, már fölkészülnek,
- - - U - - - - -
hogy elnémuljanak.
U - - - U U
De addig mind kiált -
U - - - U-
Kit két ezer millió embernek
- - U - - U- - - -
sokaságából kiszemelnek,
U U - - - U U - -
te egyetlen, te lágy
U U - - U -
bölcső, erős sír, eleven ágy,
- - U - - U U U -
fogadj magadba!...
U - U - U
(Milyen magas e hajnali ég!
U - U U U - U U -
Seregek csillognak érceiben.
U U - - - U - UU -
Bántja szemem a nagy fényesség.
- U U U U - - - -
El vagyok veszve, azt hiszem.
- U - - U - U -
Hallom, amint fölöttem csattog,
- U U - U - - - -
ver a szivem.)
U U U U
6
(Mellékdal)
- - U
(Visz a vonat, megyek utánad,
U U U - U U U - -
talán ma még meg is talállak,
U - U - U - U - -
talán kihűl e lángoló arc,
U - U - U - U - -
talán csendesen meg is szólalsz:
U - - U - U - - -
Csobog a langyos víz, fürödj meg!
U U U - - - U - U
Ime a kendő, törülközz meg!
U U U - - U - - -
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
U U - - - U - - U
Ahol én fekszem, az az ágyad.)
U U - - U U U - U
| A
| 0
| | A
B
C
D
C
E
F
G
E
| 10
4
9
7
9
4
10
8
2
| | A
A
B
C
C
B
D
D
B
D
D
E
B
| 8
5
7
7
7
4
9
10
10
9
8
8
10
| | A
| 0
| | A
B
C
B
A
D
E
D
F
F
E
| 9
8
10
9
5
11
10
12
9
9
10
| | A
| 0
| | A
A
A
B
A
B
| 9
10
9
11
9
9
| | A
B
A
A
A
C
| 11
10
10
10
6
10
| | A
B
A
B
C
B
B
B
B
| 12
8
9
8
10
6
8
8
4
| | A
| 0
| | A
B
C
C
A
B
| 10
10
10
9
11
10
| | A
A
| 10
10
| ^ Bokorrím
| A
B
A
B
B
C
C
C
D
C
C
D
| 11
6
9
10
10
8
9
8
9
11
10
8
| | A
B
A
B
| 10
10
10
10
| ^ Keresztrím
| A
A
B
B
C
C
C
D
D
C
| 9
9
10
9
2
2
9
11
8
11
| | A
| 0
| | A
B
C
A
B
D
D
C
| 7
5
5
4
9
11
9
6
| | A
B
B
C
C
D
| 6
10
9
6
9
5
| | A
B
A
B
C
B
| 9
10
9
8
9
4
| | A
| 0
| | A
| 3
| | A
A
B
B
| 9
9
9
9
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 9
9
9
9
| ^ Páros rím
| | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|