Kerényi Frigyes

Az életből

Kis csendes házban, a falun kivűl,
Szegény agg özvegy sír szünetlenűl
S elhagyja tán maholnap kis lakát:
Mert néki isten csendesebbet ád.
Miért keserg most oly magánosan?
Hisz néki kedves, jó leánya van.
Ismertem én az áldott gyermeket:
Miért nem áll most a beteg felett?
Mint fészek a bokorban, rejtve állt
A csendes ház - az úrfi rátalált
S a lány előtt, bár pórleányka volt -
Oly büszke térde földig meghajolt.
Koldult soká a fényes sarjadék
S mérges beszéde meghallgattaték:
A jó leányból bűnös áru lett -
Azért nem áll most a beteg felett.
Koldus kezében törd el a botot,
Rúgd el nagy úr, ha rá támaszkodott!
Lesz a ki néki pálczát ujra ad -
Zuzott fejével ő tovább halad.
Kis csendes házban a falun kivül,
Szegény agg özvegy sír szünetlenül:
Te összetörted lelke támaszát
És néki értte mást az ég sem ád!