Szerző
Czuczor Gergely

Czuczor Gergely

bencés szerzetes, költő, nyelvtudós, Jedlik Ányos fizikus unokatestvére

1800. december 17. — 1866. szeptember 9.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1257 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. február 3.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Czuczor Gergely

Korunk ólcsárlóihoz

Hajdan vert-e csupán hőn a magyar kebel?
S eltűnt a nap alól nemzeti szellemünk?
A polgári erény cserkoszorúit ős
Eldődink letörék-e mind?

Nem! Szent hamvaikon sarjazik újra föl
A nyers zsenge növény, száz aszu év után;
Látom küzdni korunk bajnokit érte, és
Kél arcomra örömsugár.

Nézd, mint széled amott a buta vak homály,
A sok század alatt megrögösűlt hibák
Bújós tömkelegét irtani lelkesen
Törnek nagyjaid, ó hazám!

Kezd már hajtani főt a születési gőg,
Jobbágyához az úr emberileg simúl,
Nem sújt a hatalom hajdani kénye, s az
Önzés mételye gyéren öl.

Méltán szálla reád, nemzetem, egykoron
A bűnsújtogató Isten erős keze;
Mert tenvéreidet, pórnemü népedet
Sebzéd orvosolatlanúl.

Vittél Isten elé áldozatúl imént
Gazdag birtokaid némi gyümölcsiből;
Bízzál, nem feled ő áldani érte, csak
Jót folytatni tovább siess.

1836.

Czuczor Gergely aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!