Üres bölcsö felett
Kicsinyke s most uratlan ház!
Lakód kivándorolt,
Kinek te benned egykoron
Egész világa volt.
Most kétes életsíkon áll,
Küzd pályaharczokat -
S üdvöt kemény küzdelmiért
Vagy tán - nyomort arat.
A kedves ősfedél alá,
Ha egykor visszatér,
Fején hollófürtök helyett
Fehérlő őszi dér:
Mondván, miképen folytak el
A nyugtalan napok,
Vidám, vagy tán igen komoly
Mesét regélni fog.
S ha akkor bölcső rád tekint
Vigasztalhatlanúl,
Tudom, tépedt szívéből e
Sohajtás feltolúl:
Öledben, hol csak nyugalom
Volt véle s békeség,
Örök szenderbe jó korán,
Mért nem ringattaték?
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
2014. január 15. 14:48 |
Gyönyörűen fájdalmas képek.
Gratulálok. /Vica/