Kerényi Frigyes

Üres bölcsö felett

Kicsinyke s most uratlan ház!
Lakód kivándorolt,
Kinek te benned egykoron
Egész világa volt.

Most kétes életsíkon áll,
Küzd pályaharczokat -
S üdvöt kemény küzdelmiért
Vagy tán - nyomort arat.

A kedves ősfedél alá,
Ha egykor visszatér,
Fején hollófürtök helyett
Fehérlő őszi dér:

Mondván, miképen folytak el
A nyugtalan napok,
Vidám, vagy tán igen komoly
Mesét regélni fog.

S ha akkor bölcső rád tekint
Vigasztalhatlanúl,
Tudom, tépedt szívéből e
Sohajtás feltolúl:

Öledben, hol csak nyugalom
Volt véle s békeség,
Örök szenderbe jó korán,
Mért nem ringattaték?