Amade László

Kinek lehet hinni...

Kinek lehet hinni,
Ha nem ollyan szivnek
Az ki maga szivét
Hittel mondta hivnek?
Tőlem elpártola,
Másokhoz hajola,
Szerelme igy mula.

Azt gondoltam, előbb
A tenger kiszárad,
Az nap lovaival
Ellankad s elfárad:
Mintsem ezt megérjem,
Eltörjék nagy frigyem
Illy nagy hitszegéssel.

Ritka dolog, látom,
Már igaznak lenni,
Ennyi sok tövis közt
Egy rózsát sem szedni,
Búbánat fájdalom,
Soha nyugodalom
Szerelmet így élni.

Oh miért nem mondottad,
Hogy ha nem szerettél?
Ha nem szenvedhettél,
Minek késérgettél?
Inkább meg nem öltél,
Mintsem igy vesztettél,
Mért el nem temettél?

Legyek ámbár példa
Szerelem szolgája,
Kit illyen gyilkossan
Megcsalt praktikája,
Melly kegyetlen kin az,
Azért hogy ki igaz:
Ez minden' csudája.

Itéld meg jól azért,
Ezt mért érdemlettem?
Hogy elpártolj tőlem,
Néked mit vétettem?
Istenem meg is vér,
Kitül is boszút kér
Szivem mert szerettem.