Az élet bosszúja
Aki az élettel kikötött,
Akkor hal meg, erője veszvén,
Mikor az Élet lakodalom:
Csillag - esős, nyárvégi estén.
Jaj, hogyha én is akkor megyek,
Mikor pászmásan hull a csillag,
Mikor még menni sem akarok,
Jaj, hogyha éppen akkor hívnak.
Karmos lelkemnek mit felelek,
Ha karmolva és fúlva kérdi:
"Miért megyünk el ilyen korán?"
S ha megmondom, tán meg se érti.
"Békétlenek voltunk: meghalunk
Muszájból, fáradtan, sötéten
S úgy bukunk bele a semmibe,
Mint lázadó tüzek az Égen."
Jaj, hogyha az Élet győzni fog
S hűtlenségemért meglakoltat.
Sohse látott még ez a világ
Nyugtalanabb, szomorú holtat.
Rettenetes szép éjszaka lesz.
Csodásabb, búsabb, mint a többi:
A győztes Élet ez éjszakán
Minden ős pompáját kiönti.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!