Ítélet van most fönn az égen,
- - - - - - U - -
Nézi a bámész föld nagy mohón.
- U U - - - - U -
A nap képe úgy elfeketül,
U - - U - - U U -
Mint ember arca a bitón.
- - U - U U U -
És tán a felséges padláson
- - U - - - - - U
Inganak is már a gerendák.
- U U - - U U - -
Biz e rozzant föld még szétmállik,
U U - - - - - - -
Mint a nagy tudósok jósolják.
- U - U - - - - -
Ami nem lehetlen, meglehet,
U U - U - - - U -
Hogy az éppen most következik:
U U - - - U - U -
Mielőtt én édes kedvesem,
UU - - - - - U -
Szedtem volna ajkad epreit.
- - - U - U - UU
Hátha nem hazudnak a jelek?
- U - U - U U U -
Jer ölembe, szép szerelmesem,
U U - U - U - U U
Aztán romba dőlhet a világ:
- - - U - U U U -
Karjaid közt észre sem veszem.
- U- - - U - U U
| A
B
C
B
| 9
9
9
8
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 9
9
9
9
| ^ Félrím
| A
B
A
B
| 9
9
9
9
| ^ Keresztrím
| A
A
B
A
| 9
9
9
9
| ^ Visszatérő rím
| | |
|
Alliteráció
|