Csokonai Vitéz Mihály

XXI. ének

Nyúgodalmam tolvajnéja!
Szánd meg szenvedésemet,
S hidegséged, mint egy héja,
Ne tépje úgy szívemet.

Már egészen elhervadtam,
S éltem is majd útálom,
Kínjaimban elsorvadtam,
Közelít a halálom.

Nincs békesség tagjaimban,
Oda csendességem is,
Ily szörnyű vad kínjaimban
Majd elhagyott eszem is.

Óh, jaj, szánd meg szenvedésem
S ne tápláljad inségem,
Törűljed el könnyezésem,
S add vissza csendességem.