Bús szivűek temetőbe mennek;
- U -- U U - U - U
Oh, nekem sem ismeretlen útja, -
- U - U - U - U - U
Kik szerettek, régen ott pihennek!
- U - - - U - U - U
Én is, én is emlékezni jöttem!
- U - U - - - U - -
Gondolván, ha majd a többi mellett
- - - U - U - U - -
Síri hajlék domborúl fölöttem,
- U - - - U - U - U
Csöndes fái közt e temetőnek
- - -U - U U U - -
Dalaimnak meleg ismerői
U U- - U U - U -U
Engem is meglátogatni jőnek.
- U - - - U - U - U
Mintha sírhoz nőtt le volna lábam,
- U - - - U - U - -
Kibeszéltem magam a hallálal
U U - - U U U - - -
Kínnak, kéjnek rengő ostromában.
- - - - - - - U - U
Mondám: néma népek zord királya,
- - - U - - - U - U
Borzadalmas országod mezőin
- U - U - - - U --
Szívem eddig nyugtát nem találja;
- U - - - - - U - U
Oh ne szólíts búcsuzásra, élet!
- U - - - U - U - -
Szép szavaidból annyi nincs beváltva,
- U U- - - U - U - U
Kora volna még számolni véled!
U U - U - - - U - U
Álmaimban adtál, s áldlak értte,
- U- U - - - U - U
Adj a tettben is termő szerencsét,
- U - U - - - U - -
A remény ezerszer megigérte.
U U - U - - U U - U
Lelkem és e lantnak zengedelme
- U - U - - - U - U
Hadd találjon viszhangot magának,
- U - - - - - U - -
Jó s igazból bő italt az elme.
- U - - - U - U - U
S majd ha egyszer tiszta homlokomra
- U - - - U - U - U
"Ember ő és honfi" irva lészen,
- U - - - U - U - -
Megelégszem; - akkor dönts halomra.
U U - U - - - U - U
| A
B
A
| 10
10
10
| | A
B
A
| 10
10
10
| | A
B
A
| 10
10
10
| | A
A
A
| 10
10
10
| ^ Bokorrím
| A
B
A
| 10
10
10
| | A
B
A
| 10
11
10
| | A
B
A
| 10
10
10
| | A
B
A
| 10
10
10
| | A
B
A
| 10
10
10
| | | |
|
Alliteráció
|