Szerző
Vers

A verset eddig 2170 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2013. október 9.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

Havas István

Árpád sírja

Tudós könyvben nincs megírva,
Hogy merre van Árpád sírja.
De figyeld a madár dalát,
Feldobogó szíved szavát,
Hangjait az ősmesének:
Így csendül a regős ének!

A nagy síkság ott kezdődik,
A nagy erdő ott végződik;
Zúgó folyó folyik arra,
Ütődik a hab a habra,
És a szemed elmerengve
Tekinthet a végtelenbe.

Róna szélén, hegyek alján
Levél zöldül három nagy fán,
Három bokron madár dalol,
Selyemfű kél a föld alól.
Aranyvessző minden szála,
Beragyog az éjszakába,
Hogyha Árpád lóra pattan
S odaszáll a halhatatlan
Ős-leventék táborába...
Elleninket űzi, vágja,
Kik rohannak törve, futva...
S felragyog a hadak útja!

Árpád sírja, dicső hamva
Selyemfűvel van takarva.
Három nagy fán zengő levél:
Télen, nyáron hős dalt regél;
Télen, nyáron egyre zöldül,
Táplálkozik drága földbül,
Gyöngyharmatból, napsugárból,
Magyar nemzet áldásából.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Kiss

2014. december 22. 17:37

Nagyon köszönöm a feltöltést Az édesapám még gyermekkorában tanulta és élete végéig emlékezett rá,bár nem hiánytalanul. Sok-sok éve kerestem a verset ,most végre elsuttoghatom az apám sírjánál.

meszaroslajos60

2013. október 21. 20:56

Tetszik.

giziszalay

2013. október 9. 13:53

Nagyon szép, jó ritmusú vers.