Öröm-teremtő vagy te, nem a halál
U - U - - - U U U U -
Mord képe, lantom tiszteletedre zeng
- - U - - - U U - U -
Óh édes Álom! földi tündér-
- - U - - - U - -
Isten! erő s nyugalom királyja!
- U U - U U - U - U
Te, bár belőlem főzze ki volt erőm
U - U - - - U U - U -
A munka, mégis nem hagyod a halál
U - U - - - U U U U -
Vermébe testem dűlni: ismét
- - U - - - U - -
Visszateremtheted azt erőddel.
- U U - U U - U - U
Reám fuvallod lelkedet édesen
U- U - - - U U - U -
S hattyúpehellyel tölt puha ágyadon
- - U - - - U U - U U
Altatsz, verejtékem patakját
- - U - - - U - -
Mély nyugovásom alatt letörlöd.
- U U - U U - U - U
Apadni kezdett véremet éltető
U - U - - - U U - U -
Balzsammal, amíg karjaidon vagyok,
- - U U - - UU - U -
Rengetve gyengén, felvegyíted
- - U - - - U - -
S életerőt tagaimba folytatsz.
- U U - U U- U - -
A bánat és gond nappali fellegét,
U - U - - - U U - U -
Mely mennykövekkel rakva fejem felett
- - U - - - U U - U -
Egymásra tornyodzott, elűzöd
- - U - U - U - -
Képzeletim beborúlt egéről.
- U U - U U - U - -
Előle, tündér-szárnyakat a sebes
U - U - - - U U U U -
Képzésre fűzvén, engemet elragadsz
- - U - - - U U - U -
Jázminnal ültetett mezőre
- - U - U - U - U
S hordozol a madaraknak édes
- U U U U U - U - U
Koncertje közt. Majd átviszel a kegyes
- - U - - - U U U U -
Lelkekhez a víg Éliziomra, hol
- - U U - - U U- U -
Léthének örvényébe hagyván
- - U - - - U - -
Búmat, ezernyi öröm legeltet.
- U U - U U - U - U
Ha engem onnan visszahozol, ragadsz
U - U - - - U U - U -
Oly hív barátom tiszteletére, kit
- - U - - - U U - U U
Örökre tőlem sok határok
U - U - - - U - -
Zártak el, és kebelébe nyugtatsz.
- U U - U U - U - -
Az ó-világnak, mellyet az éh idő
U - U - - - U U - U -
Acélfogával morzsola semmivé,
U - U - - - U U - U -
Lételt teremtesz s vissza-bájolt
- - U - - - U - -
Díszeivel hozod azt előmbe.
- UU - U U - U - U
Te nékem a sírt, mellybe szerelmesim
U - U U - - U U - U U
Ama Tirannak széki előtt dohos
U U U - - - U U - U -
Vedrekbe meghűlten nyugosznak,
- - U - - - U - -
Felnyitod, s megavúlt porukból
- U - U U - U - -
Mint Isten - amit nem tehetett soha
- - U U - - U U - U U
Még egy halandó - visszateremtheted
- - U - - - U U - U U
Árnyékjok, és lelket fuvallván
- - U - - - U - -
Portagaikba, velök beszéltetsz.
- U U- U U - U - -
Te engem a menny szent kapuján belől
U - U U - - U U - U -
A csillagoknak számtalan és tüzet
U - U - - - U U - U -
Habzó világain keresztül
- - U - U- U - -
Mennyei szárnyaidon viszel be.
- UU - UU - U - U
Ott a Teremtő széki körűl mutatsz
- U U - - - U U - U -
Olyan csudákat, mellyeket aki még
U - U - - - U U U U -
Innen van a síron, erőtlen
- - U U - U U - -
Testi szemével előre nem lát.
- U U - U U - U - -
Teáltalad vitt titkainak bezárt
U- U - - - UU - U -
Házába már sok szentet az Ég Ura,
- - U - - - U U - U U
S végzési szent könyvét kinyitván
- - U - - - U - -
Megmutatá nekik a jövendőt.
- U U - U U U U - -
Így nem halálnak képe vagy: én azért
- - U - - - U U - U -
Téged köszöntlek. Jőjj! hogy erőt teremts
- - U - - - U U - U -
Bennem, bekenvén balzsamoddal;
- - U - - - U - -
Jőjj! s az Egekbe ragadj el engem.
- U U - U U - U - U
| 11
11
9
10
11
11
9
10
11
11
9
10
11
11
9
10
11
11
9
10
11
11
9
10
11
11
9
10
11
11
9
10
11
11
9
10
11
11
9
9
11
11
9
10
11
11
9
10
11
11
9
10
11
11
9
10
11
11
9
10
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|