Szerző
Kis János

Kis János

költő, műfordító, evangélikus lelkész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja

1770. szeptember 22. — 1846. február 19.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1501 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2013. szeptember 10.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kis János

Bölcs rejtezés

Lesse, kinek tetszik, a szerencse nyomát
S fényes udvarokban bámúlja templomát:
Én az aranybékók zörgésétől futok,
Mint a szomjú szarvas, még oly völgybe jutok,
Hol tiszta forrásból igaz boldogságot
Merítek, felejtvén világi hívságot.
Ott, hol sem arannyal fedett esztelenek,
Sem irígység mérges nyila nem sértenek;
Éltem a bölcsesség számára szentelem,
S fő jóm halhatatlan lelkemben föllelem.
S mikor lefoly éltem patakja egészen,
Ijesztő váz nálam a halál sem lészen.
Bár késő világra nem jutok híremmel:
Elég, ha rejtekben használtam, éltemmel.
Hadd szórják a szelek szerteszélt poromat,
Felszedi az, aki kimérte sorsomat.

Kis János aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!