Lesse, kinek tetszik, a szerencse nyomát
- U U - - U U U - U U -
S fényes udvarokban bámúlja templomát:
- U - U - - - - U - U -
Én az aranybékók zörgésétől futok,
- U U - - - - - - - U -
Mint a szomjú szarvas, még oly völgybe jutok,
- U - - - - - - - U U -
Hol tiszta forrásból igaz boldogságot
- - U - - - U - - - - -
Merítek, felejtvén világi hívságot.
U - - U - - U - U - - U
Ott, hol sem arannyal fedett esztelenek,
- - U U - - U - - U U -
Sem irígység mérges nyila nem sértenek;
U U - - - - U U - - U U
Éltem a bölcsesség számára szentelem,
- U U - - - - - U - U -
S fő jóm halhatatlan lelkemben föllelem.
- - - U - - - - - - U -
S mikor lefoly éltem patakja egészen,
U - U U - - U - U U - U
Ijesztő váz nálam a halál sem lészen.
U - - - - U U U - - - -
Bár késő világra nem jutok híremmel:
- - - U - U - U - - - U
Elég, ha rejtekben használtam, éltemmel.
U - U - - - - - U - - -
Hadd szórják a szelek szerteszélt poromat,
- - - U U - - U - U U -
Felszedi az, aki kimérte sorsomat.
- U U U U U U - U - U U
| A
A
B
B
C
C
D
D
D
D
E
E
D
D
F
F
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
| | | |
|
Alliteráció
|