Révai Miklós

Haragos embertől való irtózás

Ójj, Isten! fene embertől, kinek élete méreg,
S békétlen napiban akit epéje fogyaszt.
Úntalanúl dőzsöl, mindenben lel szeme gáncsot,
Fúl minden kicsinyért, minden apróra dörög.
Fellobban, mint a tűz láng, nem bírhat eszével,
Vak, s bont-ront mindent, ami körűle vagyon.
A szél úgy dühödik, s gyökerestűl dönti ki a fát,
Hánszor az erdőnek káros erővel ered.
Gátokat úgy szaggat dagadott víz hirtelen árja,
És minden veteményt undok iszapba kever.
A földindúlás ugy omlat, s színe hasadva,
Megdűlt várasakat mély üregébe temet.
Pusztító csoda! írtózom csak látni is; Isten!
Ójj fene mérgétől, s tőle továbbra szakassz.