Lelkem! nem éred már soha végedet:
- - U - - - U U - U -
Mert úgy lehellett téged az alkotó
- - U - - - U U - U -
Isten, mikor gyarló agyagból
- - U - - - U - -
Testemet olly nemesen teremté.
- U U - U U - U - -
Porrá emésztő földbe leszállanak
- - U - - - U U - U U
A kérkedésnek felrakatott csoda
U - U - - - U U - U U
Munkái, márvány oszlopokkal
- -U - - - U - -
Támogatott magas úri házak.
- U U - U U - U - U
Sőt öszvedűlvén még maga a kerek
- - U - - - U U U U -
Föld s ég elolvad csillagival, mikor
- - U - - - U U - U -
Majd a megaggott nagy világnak
- U U - - - U - -
Megszakadott kötözetje bomlik.
- U U - U U - U - U
Ekközt te lészesz ment egyedűl. Tehát.
- - U - - - U U - U -
Ó halhatatlan szép vagyonom! miben
- - U - - - U U - U -
Fog telni majd akkor te kedved?
- - U - - - U - -
Hol keresed lenyugosztalásod?
- U U - U U - U - U
A szent vagyonság, kútfeje, alkotó
U - U - - - U U - U -
Szerzője s kedvén osztogató ura
- - - - - - U U - U U
Kívánatos minden dolognak.
- - U - - - U - U
Akkor is Istened. El ne vétsed.
- U U - U U - U - U
| 11
11
9
10
11
11
9
10
11
11
9
10
11
11
9
10
11
11
9
10
|
Alliteráció
|