Mint a munkás, ha elállítja gépeit
- U - - U U - - U - U-
gyásza jeléül: állítsd el titokzatos
- U U -U - - - U - U -
szövőszéked, Poézis! Zokogj, mostoha
U - - - U- - U - - U U
kitagadott Orestes, mert Elektra tünt
U U U - U - - - U - U -
az alvilágba, nővéred, ki gondosan
U - U - U - - - U - U U
ápolt és dajkált, áldozott és siratott
- - - - - - U - - U U -
és siratott...
- U U -
De te éltél, Orestes, s láttad homlokán
U U - - U - - - - - U -
a csillagot, amilyen nem égett talán
U - U U U U - U - - U -
koldus korunkban senki másnak homlokán;
- - U - - - U - - - U -
a csillagot, mely hit volt, fenség, és kemény
U - U - - - - - - - U -
magasságok dacával izzó tiszta fény:
U - - - U - U - - - U -
hiába már! a csillag elhúnyt, s nincs remény!
U- U - U - U - - - U -
És nincs remény!
- - U -
Aegisthos úr itt s Klytaemnestra! Alacsony
UU - U - - U- - U U U -
mimek fertőzik palotánkat; és te bolygsz,
U - - - - U U - U - U -
királyfi, rongyban, s nem tudják, ki vagy? mig Ő
U - U - - - - - U - U -
elszállt az Ürbe! Hol a mozgókép amely
- - U - U U U - - - U -
megőrzi léptét? Hol a fonográf, nemes
U - U - - U U U - - U -
hangjának? Elszállt a sugár! Ki hozza vissza?
- - U - - U U - U - U - U
Ki hozza vissza?
U - U - U
| 12
12
12
12
12
12
4
12
12
12
12
12
12
4
13
12
12
12
12
13
5
|
|