Már annyiszor döbbentem meg halálos
- - U - - - - - U - -
Mély döbbenéssel a csodán, hogy élek,
- - U - U U U - U - -
Hogy én vagyok e különös, talányos,
U - U U U U U - U - -
Bús és gúnyos valaki, aki évek
- - - - U U U U U - -
Hosszú során át megy az ismeretlen
- - U - - U U - U - U
Örök sötétbe és közben dalolgat,
U - U - U - - - U - U
Akit elhagytak ifjúság, szerelmek
U U - - U - - - U - -
S elnézi hosszan rokonát, a holdat.
- - U - - U U - U - U
Az is magányos, mint én, az is éjnek
U - U - - - - U U - U
Éjén tündöklik szelíden s magától
- - - - - U - - U - -
Elsápad, ha jön a zaj és az élet.
- - - U U U U - U - U
Már annyiszor döbbentem meg halálos
- - U - - - - - U - -
Mély döbbenéssel a csodán, hogy élek!
- - U - U U U - U - U
| A
B
A
B
C
D
C
D
B
A
B
| 11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
| | A
B
| 11
11
| | | |
|
|