Ó, forgó földünk! - ostoba
- - - - - - U U
Játékok legbúsabbika!
- - - - - - U U
Röpít a Végzet ostora
U - U - U - U U
Tova, vén pördülő csiga!
U U - - U - U U
Csak pörget egyre, konokon,
- - U - U U U U
A végtelenben féktelen,
U - U - - - U -
S vak surranásod monoton
- - U - - U U U
És céltalan és végtelen.
- - U U - - U U
S mi, rajtad, szédült emberek,
U - - - - - U U
Elvágyunk rólad: bús talány!
- - - - - - U -
Ó, míg vak forgásod pereg,
- - - - - - U U
E messzehívó vágy talán
U - U - - - U -
Amaz "elröpítő erő",
U U - U - - U -
Mit szül keringve a korong?
- - U - U U U -
Sodró vágy, égig szökkenő,
- - - - - - U -
Míg ónos testünk lent borong...
- - - - - - U -
És perdül az örök csiga,
- - U U U - U U
S lendítene a drága vágy,
- - U U - - U -
Ám megköt az örök iga,
- - U U U U U U
És sárba vetve vár az ágy, -
- - U - U - U -
Ragyog sok titkos, messze fény,
U - - - - - U -
De egykedvűn csapdos tova
U - - - - - U U
A titkok csillag-mezején
U - - - - U U -
A Végzet konok ostora...
U - - U U - U U
| A
B
A
B
C
D
C
D
| 8
8
8
8
8
8
8
8
| | A
B
A
B
C
D
C
D
| 8
8
8
8
8
8
8
8
| | A
B
A
B
C
D
C
D
| 8
8
8
8
8
8
8
8
| | | |
|
Alliteráció
|