József Attila Óh szív! Nyugodj! című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Fegyverben réved fönn a téli ég,
 -   -  -   - -   -   U  - U -   
kemény a menny és vándor a vidék,
 U -   U  -    -   -  U  U  U -   
halkul a hó, megáll az elmenő,
 -  U  U  -   U -   U  -  U -  
lehellete a lobbant keszkenő.
 U -  U U U  -  -    -   U -  

  
Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
 U  -   U  U   -     -  U  -   U  -  
helyezkedik a csontozott uton;
 U  -  U U  U   -  U -   U -   
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
 -     - -   -  U   -  - -    U  -   
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.
 U - -    -  U   -  U  -   U U   

  
De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
 U  -   U  U  U  -  -   -   U  -   
mint egykor melléd: mellé leülök.
 -   -   -   -  -    -  -  UU -   
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
 U -    -   U -    -   -   -   U -   
csak hulló hajam repes vállamon.
  -   -  -  U -   U -   -  U U   

 
Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
-    -     U -     -   U - U  U  -  
szerelem szólal, incseleg felém,
  U U -    - U   -   U -   U -   
pirkadó madár, karcsu, koronás,
 -  U -  U -    -   U   U U -   
de áttetsző, mint minden látomás.
 U -  -   -   -    -  -   - U -  
A

A

B

B

 10

10

10

10

^ Páros rím
A

A

B

B

 10

10

10

10

^ Páros rím
A

B

C

C

 10

10

10

10

A

A

B

B

 10

10

10

10

^ Páros rím
































Alliteráció

Alliteráció