Szerző
Babits Mihály

Babits Mihály

teljes nevén Babits Mihály László Ákos, költő, író, műfordító és irodalomtörténész

1883. november 26. — 1941. augusztus 4.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1313 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2013. augusztus 16.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Babits Mihály

Ideges esztendők

Emlékszem... A Szerelem jött, galambszeme volt,
halkan jött, mint a galamb, és halkan dalolt:
de a hangja oly meleg, véres-puha volt,
hogy lelkem könnyes forróságban fuldokolt.

S egyszerre a Félelem nagy lámpái kigyultak,
eltakarták az álmokat, eltakarták a Multat.
Szent zablák, kötelek nyúltak, lazultak, lehulltak:
de a forró kapcsok, s húskarok, összeszorultak.

Óh kedvesem, a szél elállt, a viharnak vége van:
ám a tenger egyre zúg még körülöttünk nyugtalan,
kapcsainkat megcibálja, ráncibálja bús-vadan.
Lelkünk nézi a sós vizet remegve, de szomjasan.

Babits Mihály aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!