Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál, U - - - - - U - U - - álarcodat magadra szoritod, - - U - U - U U U - s nem tudja senki, hogy voltál titok, - - U - U - - - U - hogy voltál nékem ismeretlen oltár. - - - - U - U - U - - Úgy mégysz el innen csöndbe, lopakodva, - - U - - - U U U - U élő titok egy még nagyobb titokba. - - U U - - U - U - U Mert jönni fog egy egész-kicsi ősz, - - U U U U - U U - napos, ártatlan, fáradt, graciőz, U U - - - - - U U- kis fákkal és kis bárányfellegekkel - - U - - - - - U - U és végtelen és bús, akár a tenger, - - U U - - U - U - U és megkuszálja hullámos hajad, - - U - U - - - U - szemed alá rak szarkalábakat. U U U - - - U - U - S egy délután, ha ülsz az ablakodnál, - - U - U - U - U - - ijedve kérded: micsoda zenél? U - U - - U U U U - És este búgni, bőgni fog a kályha - - U - U - U U U - U és künn az utcán fújni fog a szél. - - U - - - U U U - Te sírva szólitod a Véghetetlent, U - U - U U U - U - - s felelni fog a föld és a göröngy. U - U U U - - U U - Megütsz egy billentyűt s a hangja elzeng, U - - - - - U - U - - és összetörsz, mint gyönge-gyönge gyöngy. - - U - - - U - U -
| A
B
B
A
C
C
D
D
E
E
F
F
A
G
H
G
E
I
E
I
| 11
10
10
11
11
11
10
10
11
11
10
10
11
10
11
10
11
10
11
10
| | | |
| Alliteráció Alliteráció
|