Kosztolányi Dezső Kedves című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
 U  -  -      -  -      -   U -    U  -  -  
álarcodat magadra szoritod,
- -  U -   U -  U   U U -   
s nem tudja senki, hogy voltál titok,
   -   -  U  -  U   -    -  -   U -   
hogy voltál nékem ismeretlen oltár.
 -    -  -   - U  -  U -  U  -  -  
Úgy mégysz el innen csöndbe, lopakodva,
-    -     U  -  -    -   U   U U -  U 
élő titok egy még nagyobb titokba.
- -  U U  -    -   U  -    U -  U  
Mert jönni fog egy egész-kicsi ősz,
 -    -  U  U  U   U -    U  U -    
napos, ártatlan, fáradt, graciőz,
 U U   -  -  -    - -      U U-   
kis fákkal és kis bárányfellegekkel
 -   -  U  -   -   - -   -  U -  U 
és végtelen és bús, akár a tenger,
-   -  U U  -   -   U -  U  -  U  
és megkuszálja hullámos hajad,
-   -  U  -  U  -  - -   U -   
szemed alá rak szarkalábakat.
  U U  U -  -    -  U - U -   
S egy délután, ha ülsz az ablakodnál,
  -    - U -    U -    U  -  U -  -  
ijedve kérded: micsoda zenél?
U -  U  -  -    U  U U  U -  
És este búgni, bőgni fog a kályha
-  -  U  -  U   -  U  U  U  -   U
és künn az utcán fújni fog a szél.
-   -   U  -  -   -  U  U  U   -   
Te sírva szólitod a Véghetetlent,
 U  -  U   - U U  U  -  U -  -    
s felelni fog a föld és a göröngy.
   U -  U  U  U  -   -  U  U -     
Megütsz egy billentyűt s a hangja elzeng,
 U -    -    -  -   -    U  -   U -  -   
és összetörsz, mint gyönge-gyönge gyöngy.
-  -   U -      -     -  U   -  U   -    
A

B

B

A

C

C

D

D

E

E

F

F

A

G

H

G

E

I

E

I

 11

10

10

11

11

11

10

10

11

11

10

10

11

10

11

10

11

10

11

10





















Alliteráció













Alliteráció