Szépen könyörgök, segíts rajtam, szent Balázs!
- - U - - U - - - - U -
Gyermekkoromban két fehér
- - U - - - U -
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
- - - - U - U - U U U -
s úgy néztem a gyertyák közül,
- - U U - - U -
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
- - - - U - - U - - U U
Tél közepén, Balázs-napon
- U U - U - U -
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
U - - - U - - U U - U U
aki hozzád imádkozott
U U - - U - U -
fölémhajolva, ahogy ott térdeltem az
U - U - U U U - - - U U
oltár előtt, kegyes szokás
- - U - U - U -
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én
U - U- - - - U U - U -
s ő se jól értett. De azért
- U - - - U U -
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
U - - - U - U - - - U U
életem a fojtogató
- U U U - U U -
torokgyíktól, s a veszedelmes mondulák
U - - - U U U - - - U -
lobjaitól, hogy fölnövén
- UU - - - U -
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
- - - - U - - - U - U -
nem is gondolva tereád.
U - - - U U U-
Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,
- U - - - - - - - - U -
segíts, Sebasta püspöke!
U - U - U - U U
Lásd, így élünk mi, gyermekmódra, balgatag,
- - - - U - - - U - U -
hátra se nézünk, elfutunk
- U U - - - U -
a zajló úton, eleresztve kezetek,
U - - - U U U - U U U -
magasabb szellemek de ti
U U - - U - U U
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
- U U - U U - - - - U -
Nem sért ha semmibe veszünk
- - U - U U U -
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
- - U - U - U - U U U -
hozzátok, mint hozzád ma én
- - - - - - U -
reszkető szívvel... Mosolyogj rajtam, Balázs!
- U - - - U U - - - U -
ki mint a szepegő kamasz,
U - U U U - U -
térdeplek itt együgyű oltárod kövén
- - U - U U - - - - U -
mosolyogj rajtam, csak segíts!
U U - - - - U -
Mert orv betegség öldös íme engemet
- - U - - - U - U - U U
és fojtogatja torkomat,
- - U - U - U -
gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm
- - - - U U - - U - U -
zihál, s mint aki hegyre hág,
U - - U U - U -
mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,
- U U - - - U - - - U -
kifulva, akként élek én
U - U - - - U -
örökös lihegésben. S már az orvosok
U U - U U - - - U - U -
kése fenyeget, rossz nyakam
- U U U - - U -
fölvágni, melyet hajdan olyan megadón
- - U U - - U U - U U -
hajtottam gyertyáid közé,
- - - - -- U -
mintha sejtettem volna már... Segíts, Balázs!
- U - - - - U - U - U -
Hisz a te szent gégédet is
U U U - - - U -
kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány
- - U - - U U U U - U -
kivégzett: tudhatod, mi az!
U - - - U - U -
Te ismered a penge élét, vér ízét,
U - U U U - U - - - - -
a megfeszített perceket,
U - U - - - U U
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás
U U - - - - U- U - U -
csatáját és rémületét.
U - - - - U U -
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
U - U - - - - - - - U U
okos felnőtt! Te jól tudod,
U - - - U - U -
mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall
- U - - U - - - - - U -
még az Isten jósága sem,
- U - - - - U -
s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is
U - U - - U - - - - U U
olyan nagy dolog a halál.
U - - U U U U -
| 12
8
12
8
12
8
12
8
12
8
12
8
12
8
12
8
12
8
12
8
12
8
12
8
12
8
12
8
12
8
12
8
12
8
12
8
12
8
12
8
12
8
12
8
12
8
12
8
12
8
12
8
12
8
12
8
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|