A setét bolt nagy üvegablakán U U - - U U U - U - Figyelt ki, s keskeny öklére könyöklött, U - - - U - - U U - - Néztem e teltszárú, lágyzáru öklöt, - U U - - - - - U - - S éreztem: messze-messze ül e lány, - - - - U - U U U - S tudtam: nincsen számomra mosolya... - - - - - - U U U U S a bánat halkan így szólt hozzám: Látod? U - - - U - - - - - U Ezt is lelked karjával átkaroltad, - - - - - - U - U - - S ez is, ha fáradt fővel ébredsz holnap, U - U - - - U - - - - Bús viziód lesz, s sírni fogsz, hogy áldott - U U- - - U - U - - Keze homlokod nem éri soha... U U - U - U - U U U Ne nézd tovább, beteg vággyal ne nézd őt, U - U - U - - - U - - Aki másért olyan szép, nem teérted, U U - - U - - - U- - Hisz maholnap elfárad ifju térded, - U - U - - U - U - - S gyakran hajtod már kezedre nehéz főd: - - - - - U - U U - - Nem vár öröm, ha eddig elmulasztád... - - U - U - U - U - - Hiába már, ha olykor vad vágy ver föl, U- U - U - - - - - - Hinned: itat még borával az élet, - U U - - U - U U - - S hogy papjaként, ki nem tud bút, se kételyt, - - U - U - - - U - - Te is, dalodból, mint aranykehelyből U - U - - - U - U - - Osztod még áhitattal szent malasztját... - - - - U - - - U - - Hiába!... már a városvégi lankán U- U - U - - - U - - Bolyongtam, künn egy agg szántotta földjét, U - - - U - - - U - - A bölcsek szelíd nyugalma ömölt szét U - - U - U - U U - - Szépmívű arca évötvözte lapján, - - - - U - - - U - - Köszöntött, és én elmerengve néztem. U - - - - - U - U - U Ökrei a barázdát lomhán vonták, - UU U U - - - - - - Mint egykedvű évek az arcredőt... - - - - - U U - U - S szívemben akkor halkan arcra dőlt - - U - - - U - U - A méla bánat, s kék kösöntyűs kontyát U - U - - - U - - - - Megbontva, sírt a sűrüdő setétben... - - U - U - U - U - U
| 10
11
11
10
10
11
11
11
11
10
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
10
10
11
11
| Alliteráció Alliteráció Alliteráció Alliteráció
|