Tóth Árpád Séta az alkonyatban című versének elemzése

RitmusképletSzótag
A setét bolt nagy üvegablakán
U  U -   -    U   U U -  U -  
Figyelt ki, s keskeny öklére könyöklött,
 U  -    -     -  U   -  - U  U  -  -    
Néztem e teltszárú, lágyzáru öklöt,
 -  U  U  -    - -   -   - U -  -   
S éreztem: messze-messze ül e lány,
  - -  -    -   U  -   U U  U  -    
S tudtam: nincsen számomra mosolya...
   -  -    -   -    - -  U  U U  U    

  
S a bánat halkan így szólt hozzám: Látod?
  U  - -   -  U  -     -    -  -    - U  
Ezt is lelked karjával átkaroltad,
-   -   -  -   -  - U  -  U -  -   
S ez is, ha fáradt fővel ébredsz holnap,
  U  -    U  - -    - U  -  -     -  -   
Bús viziód lesz, s sírni fogsz, hogy áldott
 -   U U-   -       -  U  -      U   -  -   
Keze homlokod nem éri soha...
 U U  -  U -   U  - U  U U    

  
Ne nézd tovább, beteg vággyal ne nézd őt,
 U  -    U -     U -   -   -   U  -   -  
Aki másért olyan szép, nem teérted,
U U  - -   U  -    -    -   U-  -   
Hisz maholnap elfárad ifju térded,
 -    U -  U  -  - U  -  U  -  -   
S gyakran hajtod már kezedre nehéz főd:
    -  -   -  -   -   U -  U  U -   -    
Nem vár öröm, ha eddig elmulasztád...
 -   -  U -    U -  U  -  U -   -     

  
Hiába már, ha olykor vad vágy ver föl,
 U- U  -    U -   -   -   -    -   -   
Hinned: itat még borával az élet,
 -  U   U -   -   U - U  U  - -   
S hogy papjaként, ki nem tud bút, se kételyt,
   -    -  U -     U  -   -   -    U  - -     
Te is, dalodból, mint aranykehelyből
 U -    U -  -    -   U -   U -   - 
Osztod még áhitattal szent malasztját...
-   -   -  - U -  -    -    U -    -     

  
Hiába!... már a városvégi lankán
 U- U      -  U  - -  - U  -  -  
Bolyongtam, künn egy agg szántotta földjét,
 U  -   -    -   U   -     -  -  U  -   -  
A bölcsek szelíd nyugalma ömölt szét
U  -   -    U -    U -  U U -     -  
Szépmívű arca évötvözte lapján,
  -  - - -  U - -  -  U  -  -   
Köszöntött, és én elmerengve néztem.
 U  -  -    -  -  -  U -   U  -  U   

 
Ökrei a barázdát lomhán vonták,
-  UU U  U -  -   -  -   -  -   
Mint egykedvű évek az arcredőt...
 -   -   -  - - U  U  -   U -     
S szívemben akkor halkan arcra dőlt
    - -  U  -  -   -  U  -   U  -  
A méla bánat, s kék kösöntyűs kontyát
U  - U  - -      -   U -   -   -   -  
Megbontva, sírt a sűrüdő setétben...
 -  -   U   -   U  - U -  U -  U    
 10

11

11

10

10



11

11

11

11

10



11

11

11

11

11



11

11

11

11

11



11

11

11

11

11



11

10

10

11

11



























Alliteráció











Alliteráció





























Alliteráció

Alliteráció