Szerző
Dsida Jenő

Dsida Jenő

erdélyi magyar költő

1907. május 17. — 1938. június 7.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1988 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2013. május 12.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Dsida Jenő

Olvadó jégvirág

Valami nagy, elérhetetlen szerelem
ködlik a mezők felett,
elnyújtott, fájó, végtelen kiáltás
a boldogság után.

Kicsi galambok kimerészkednek
fehérlő szárnyaikkal
a feslő márciusba s lábuk elé
olvadt patakok csörgedeznek.

Jégvirág, jégvirág, jégvirág,
sok megbámult cigarettafüst...
Jaj, be jó lenne már
egy kis feltámadás!

Mozdonyok dohognak,
gyors lábak forognak,
égből lenyúló hosszú karok
kavarják a tavasz életét.

Valaha el lehet-e érni
a bús elérhetetlent?
Vagy elfojtott vággyal elfüggönyözni
minden ablakot?

Ébredő, fanyar boroszlánok
símulnak a nagy sziklasírra
s bent fekszik Lázár némán, hidegen.
Harmadnapos halott.

Dsida Jenő aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!