Csüngője voltam én Lucámnak
- - U - U - U - -
s ő rázott férfi s nő előtt.
- - - - - - U -
Fogyó kincsemül, én-mátkámnak,
U - - U U - - - -
nem leltem nagyobb szeretőt.
- - - U - U U -
Megpattant, hűvös tűzhelyemhez,
- - - - - - U - -
tejecskén nevelt életemhez,
U - - U - - U - -
nem leltem másik szenvedőt.
- - - - - - U -
Nagyon kell, most hát Isten óvja,
U - - - - - U - U
kis csorba bögréjét, szivem.
- - U - - - U -
Majd féltvén két kezébe fogja,
- - - - U - U - U
hisz érte bánattal izen.
U - U - - U U -
Jó volt és rossz volt ő: embernyi,
- - - - - - - - U
most nem jó s nem rossz, ám szeretni
- - - - - - U - U
ma is lehet még szeliden.
U - U - - U U U
| A
B
A
B
C
C
B
| 9
8
9
8
9
9
8
| | A
B
A
B
C
C
B
| 9
8
9
8
9
9
8
| | | |
|
|