Negyven napig még a földön maradt. - - U - - U - - U - Járt-kelt a zöldben, megfürdött a fényben, - - U - - - - - U - - Szívében érezé a szent tavaszt. - - U - U - U - U - A gyermekek közt játszott és mesélt, U - U - - - - - U - Virágát derűs homlokára fonta, U - - U - - U - U - U Ujjongva mondta: Ó élet, te szép! - - U - U - - - U - Negyven napig még a földön maradt. - - U - - U - - U - Ragyogó lelke távol ködbe látta U U - - U - - - U - U A koponyák hegyét, az árnyakat. U U U - U - U - U U Egy orgonavirágos hajnaltájon U - U U U - - - - - U Oly könnyű lőn a teste, mint a fény - - - - U - U - U - S elszállt némán a mennybe, mint egy álom. - - - - U - U - U - U
| A
B
A
| 10
11
10
| | A
B
A
| 10
11
10
| | A
B
A
| 10
11
10
| | A
B
A
| 11
10
11
| | | |
|
|