A börtön éjszakája várt reá U - U - U - U - U- S a vakság éjszakája és e két éj U - - - U - U - U - - Fekete mélyén semmi fény, öröm már. U U U - - - U - U - - És mégis, ott is, lelkének szeme - - U - - - - - U U A végtelenség pályáit kereste U - U - - - -- U - U És mégis, akkor is fönn járt a Holdban, - - U - U - - - U - - Melynek magányos ormait először - - U - U - UU U - U Ő pillantotta meg a földiek közt - - - - U U U - U- - És a Jupiter holdjait kutatta - U U U - - U- U - U És a Saturnus gyűrüjét vigyázta - U U - - - U - U - U S míg poroszlói a sötét sikátor - U - -U U U - U - U Egyhangú köveit rótták unottan, - - - U U- - - U - U Ő a szabad és boldog végtelennek - U U U - - - - U - U Örök ösvényein járt, egyedül U U - - U- - U U U A magasságok mélységes mezőin. U U - - - - - - U -- Kopogtatott a titkok kapuin, U - U - U - - U UU A hétpecsétes zárakat letörte U - U - - - U - U - U S érezte, hogy a rabság és a vakság - - U U U - - - U - - Szűkös, bús börtönébe lakatolva - - - - U - U U U - U Száguld a csillagok között az ember - - U - U - U - U - U Isten felé, a megváltó jövőbe, - - U - U - - - U - U Mégis mozog a föld! ujjongta ekkor. - - U U U - - - U - U
| 10
11
11
10
11
11
11
11
11
11
11
11
11
10
11
10
11
11
11
11
11
11
| Alliteráció Alliteráció Alliteráció Alliteráció
|