A szenvedő néz messze part felé;
U - U - - - U - U -
Néz: hol derülne sülyedő világa?
- - U - U U U - U - U
Hol enyhül a seb, melyet sorsa vága?
U - U U - U - - U - U
Mi érező szivét kinnal telé.
U - U - U - - - U -
Oh hányszor véli már, hogy föllelé!
- - - - U - - - U -
De a reményfok, melyre bizva hága,
U U U - - - U - U - U
Homokhant, szétomol, s várt boldogsága
U - - - U - - - - - U
El-eltüntén kétség szakad belé.
U - - - - - U - U -
S mit fenn a fénytetőn nem nyerhete,
- - U - U - - - U U
Alant megadja egy kis part homálya,
U - U - U - - - U - U
S vég csendre száll a vész-környezte pálya.
- - U - U - - - U - U
A fülmilének esti zengzete
U - U - U - U - U U
Gyöngén reszket le a mély szunnyadóra,
- - - - U U - - U - U
De ő nem ébred semmi földi szóra.
U - U - - - U - U - U
| A
B
B
A
| 10
11
11
10
| ^ Ölelkező rím
| A
B
B
A
| 10
11
11
10
| ^ Ölelkező rím
| A
B
B
| 10
11
11
| | A
B
B
| 10
11
11
| | | |
|
|