Dsida Jenő Hallgatás című versének elemzése

RitmusképletSzótag
Én hallgatok,
-   -   U -   
mert legjobban fáj mégis csak a csend
 -    -  -  -   -   - -    U  U   -  
és én őrülten szeretem, ha fáj.
-  -  - -  -    U U -    U  -   

  
Mit mondanék?
 -   -  U -   
Már elmondtam, hogy nincsen mit kacagnom
 -  -  -   -    -    -   -   -   U -  U 
és ha sírok, az mindenkit zavar.
-   U  - U   -   -  -  -   U U   

 
Üres a dóm,
U U  U  -   
sötét üvegén nincs fehér sugár
 U -  U U -   -     U -   U -  
s halott harangja mereven sajog.
   U -    U -   U  U U -   U U   

 
És vége van,
-   - U  -   
s a nagy csendből csak néha kel a sóhaj:
  U  -     -   -    -   - U  U  U  - -    
be jó, kinek még van mit mondani!
 U  -   U -   -   -   -   -  U U 
 4

10

10



4

11

10



4

10

10



4

11

10











Alliteráció















Alliteráció



Alliteráció