Túl minden jelzőn és rendeltetésen
- - - - - - - - U - -
meglapul a dolgok lelke,
- U U U - - - U
a kérlelhetetlen, bronzsötét
U - - U - - - U -
egyetlen lényeg
U - - - -
s valami igazság hömpölyög
U U U U U - - U U
a folyók fenekén.
U U - U U -
Háznak mondasz valamit
- - - - U U U
- négy fala van, -
- U U -
pedig nem az.
U - U -
Kályhának mondod,
- - - - -
pedig nem az,
U - U -
virágnak mondod,
U - - - -
pedig nem az,
U - U U
asszonynak mondod,
- - - - U
Istennek hívod,
- - - - -
pedig nem az.
U - U U
Nevükön szeretném nevezni őket
U U - U - - U - U - U
ilyenkor alkonyatkor.
U - U - U - -
Kinyúl értem bizonytalan szavuk,
U - - - U - U - U -
megölel láthatatlan karjuk
U U - - U - - - -
s úgy ringok el a titkok titkán,
- - U U U - - - -
mint az anyám ölén.
- U U - U -
| 11
8
9
5
9
6
7
4
4
5
4
5
4
5
5
4
11
7
10
9
9
6
|
Alliteráció
|