Vén, ráncos arca majdnem fekete, - - U - U - - U U U Kiszítta régen már a nap heve, U - U - - - U - U U Fogatlan szája bús sóhajüreg, U - - - U - - U U U Oly csöndes néni és olyan öreg. - - - - U - U U U - Fonnyadt karjával multakat ölel, - - - - - - U U U - Halálra vár s az tán sosem jön el. U - U - - - U - U U Egyformán csöndes, zajt sosem okoz, - - - - - - U U U - Sovány kezével lassan elmotoz, U - U - - - U - U - Szentképet s egy fényképet nézeget - - - - - - - - - U U Öreg korát dús bánat ülte meg. U - U - - - U - U - Sokszor kibámul a kis ablakon. - - U - U U U - U U Elrévedez egy álomalakon. - - U U U - U U U - Gyér ősz haj szárad csontos csöpp fején, - - - - - - - - U - Öreg királynő bú-trón tetején. U - U - - - - U U - S úgy elfárad míg a templomba ér, - - - - - U - - U - De elmegy, hogyha nyár van, hogyha tél, U - - - U - - - U - Letérdel ott a bús hideg kövön U - U - U - U - U - S ha van öröm, úgy néki ez öröm. U U U U - - U U U - Lakán is ott borong ez a ború, U - U - U - U U U - Falán sok szentkép, néma koszorú. U - - - - - U U U - Macskája vén, már régen nem dorombol. - - U - - - - - U - - S az öreg anyó olyan szomorú. U U U U - U - U U -
| A
A
B
B
C
C
D
D
A
A
E
E
F
F
G
G
H
H
I
I
D
I
| 10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
11
10
| | | |
|
|