József Attila Parasztanyóka című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Vén, ráncos arca majdnem fekete,
 -    -  U  -  U  -   -   U U U  
Kiszítta régen már a nap heve,
 U  -  U  - -   -  U  -   U U  
Fogatlan szája bús sóhajüreg,
 U -  -    - U  -   - U U U  
Oly csöndes néni és olyan öreg.
-     -  -   - U -  U  U  U -   
Fonnyadt karjával multakat ölel,
 -   -    -  - -   -  U U  U -   
Halálra vár s az tán sosem jön el.
 U -  U  -    -   -   U -   U  U  
Egyformán csöndes, zajt sosem okoz,
-   -  -    -  -    -    U U  U -   
Sovány kezével lassan elmotoz,
 U -    U - -   -  U  -  U -   
Szentképet s egy fényképet nézeget -
  -   - -    -    -   - -   - U U   
Öreg korát dús bánat ülte meg.
U -   U -   -   - U  -  U  -   
Sokszor kibámul a kis ablakon.
 -   -   U - U  U  U  -  U U  
Elrévedez egy álomalakon.
-  - U U  U   - U U U -   
Gyér ősz haj szárad csontos csöpp fején,
  -  -    -    - -    -  -    -    U -  
Öreg királynő bú-trón tetején.
U -   U -   -  -   -   U U -   
S úgy elfárad míg a templomba ér,
  -   -  - -   -  U  -   -  U -   
De elmegy, hogyha nyár van, hogyha tél,
 U -  -     -   U   -   -    -   U  -   
Letérdel ott a bús hideg kövön
 U -  U  -   U  -   U -   U -  
S ha van öröm, úgy néki ez öröm.
   U  U  U U   -    - U U  U -   
Lakán is ott borong ez a ború,
 U -  U  -    U -   U  U  U -  
Falán sok szentkép, néma koszorú.
 U -   -    -   -    - U  U  U -  
Macskája vén, már régen nem dorombol.
 -   - U  -    -   - -   -   U -  -   
S az öreg anyó olyan szomorú.
  U  U U  U  - U  -    U U - 
A

A

B

B

C

C

D

D

A

A

E

E

F

F

G

G

H

H

I

I

D

I

 10

10

10

10

10

10

10

10

10

10

10

10

10

10

10

10

10

10

10

10

11

10