Ó, nézd a furcsa, ferde fát, - - U - U - U - Mint hajlik a patakon át, - - U U U U U - Ó, lehet-e, hogy ne szeresd, - U U U - U U - Hogy benne társad ne keresd? - - U - - U U - Már ága között az arany napot - - U U - U U - U - Nem tartja, madara elhallgatott, - - U U U U - - U - Virága nincs már, sem gyümölcse, U - U - - - U - U Ő mégis áll, az alkony bölcse, - - U - U - - - U Mint a tünődő, ki ily estelen - U U - - U U - U U A végtelen titkába elmerül, U - U - - - U - U U És testtel is szelíden arra dűl, - - U - U - U - U - Amerre lelke vonja testtelen... U - U - U - U - U U
| A
A
B
B
C
C
D
D
B
E
E
B
| 8
8
8
8
10
10
9
9
10
10
10
10
| | | |
| Alliteráció |