Amade László

Szerelmemet ha vizsgálom...

1.
Szerelmemet ha vizsgálom,
Álnokságát tapasztalom;
Édesgetett még megejtett,
Még hálójában keritett,
Most jól látom, mi haszna.

2.
Zárva tartott, mint egy rabját,
Megkötözött mint sajátját,
Meg is kínzott, mert kegyetlen,
Igy bánt velem kémélletlen',
Igy fizette szolgáját.

3.
Incselkedett körülettem,
Hittem, mert még nem ismertem,
Nem vólt nyugtom, meghóditott,
Praktikája elálmitott:
Ah, melly nagyot vétettem!

4.
Lássa kiki, mit szeressen,
Megfontolja, kinek hidgyen!
Ámbár édes, azért nem méz,
Ámbár fénlik, lehet csak réz:
Példát rólam vehessen.

5.
Éltem ugyan vig napjaim',
Vóltak kényes mulatságim!
De melly hamar elfolytanak!
Mint az árnyék, elmúltanak!
Értek ezer fájdalmim.

6.
Szemérmetlen az Cupido,
Nyughatatlan, nem állandó;
Nem is isten, istentelen,
Mert nincs benne az kegyelem,
Nem is egyéb csak kinzó.

7.
Szerencsétlen szerelmemben
Ha voltam is ámbár egyben,
Nem fog többet hódittani,
Nem fog rajtam uralkodni,
Boldog vétkem ezekben.

8.
Igy próbálta meg ezeket,
Az ki irta ez verseket;
Jövendőben megmutatja,
Mindenekkel megtudatja,
Mért szenvedett illyeket.