Szerző

Nagy Imre

költő

1817. február 24. — 1840. január 31.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 819 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2013. március 24.

Megosztás

Címkék

Nagy Imre

Panasz

Langy harmat a' sárga mezőre ha hull,
A' völgy violája ifjodva virúl:
És balzsamot önt ha az égi remény,
Nem zúg vihar a' panaszos kebelén.

Langy harmat a' sárga mezőre nem hull,
A' völgy' violája göröngyre borúl,
'S hervadva lehervad:
Tünt múltam után ah! így hervadok én,
Nem balzsamoz árva szivemre remény,
Nyugtot csak a' sír ad, -
Békés nyugalom van a' sírnak ölén
Békés kebeledbe sohajtozom én:
Sír! testem ha hamvad
Nyugtasd meg a' hamvad.

De hogyha a' lányka poromra borúl,
Zúgj fel hitetőm' kebelére vadúl,
Hogy messze kerűlje a' holtat.
Kora sírba miatta hajoltat!

1837.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom