Szerző

Nagy Imre

költő

1817. február 24. — 1840. január 31.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1270 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2013. március 24.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Nagy Imre

Kedves' sirján

Állok holtak között
Mint síri jel,
Állok keblem' nehéz
Keservivel.
Kiért szívbánatom;
Az itt alant,
Fölötte kis kereszt
És néma hant.

Őt nem riasztja föl
Zaj álmiból
Körötte néma csend,
Szent bék honol.
Por-ágy ringatja őt,
Melly testié,
És én sírt hordozok
Melly lelkemé.

Sírt, mellyben lét-öröm,
Nyugalm, remény
Temetvék, és velök
Temetve én.
Őt gyászom élteti
Még halva is:
És én halott vagyok
Még élve is.

'S míg én őt könnyezem
Halottamat:
Élő-holtat ki szán
Enmagamat?!

1837.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!