Kedves' sirján
Állok holtak között
Mint síri jel,
Állok keblem' nehéz
Keservivel.
Kiért szívbánatom;
Az itt alant,
Fölötte kis kereszt
És néma hant.
Őt nem riasztja föl
Zaj álmiból
Körötte néma csend,
Szent bék honol.
Por-ágy ringatja őt,
Melly testié,
És én sírt hordozok
Melly lelkemé.
Sírt, mellyben lét-öröm,
Nyugalm, remény
Temetvék, és velök
Temetve én.
Őt gyászom élteti
Még halva is:
És én halott vagyok
Még élve is.
'S míg én őt könnyezem
Halottamat:
Élő-holtat ki szán
Enmagamat?!
1837.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!